METU Garage

A mentor kézen fog az úton, és irányt mutat

2018. július 31. - METU Garage

A tudás megosztás iránti vágy ösztönözte, hogy tanár és mentor legyen. Dr. Seres Szilvia, újmédia-művésszel és tudományos tanácsadóval Csaba Zoltán, a METU Garage alapító beszélgetett.

seres_szilvi_03.jpg 

Cs.Z.: Mesélj Magadról! Miért lettél tanár? 

S.Sz.: A tudás megosztás miatt lettem tanár, illetve azért mert fontosnak tartom progresszív képzések bevezetését a felsőoktatásba a piac elvárásaira és a változásokra reflektálva. Bárhol is dolgoztam az elmúlt évtizedekben igyekeztem oktatni, még ha csak minimálisan is. A tanítás ugyanis mindig kétirányú, sokat adok és kapok.

Tanítottam a MOME mellett, az ELTE-n, a BKF-en (METU) és a BME-n.

 

Cs.Z.:  Mitől más a mentor, mint a tanár? 

S.Sz.: Nagyon hasonló a két szerep. A mentor általában valamilyen területen rendelkezik kiemelkedő szakmai tapasztalattal,  nyitott a társadalmi és technológiai innovációra, és belső indíttatása, felelősségvállalása van a jövő  nemzedéke felé. Nemcsak elkötelezett, de igénye van a tudásmegosztásra. Egy mentor kézen fog az úton, és igyekszik úgy vezetni, hogy a döntés minden esetben a mentoráltté legyen, de közben mutat alternatívákat és segít külső, vagy szokatlan nézőpontokból is rávilágítani a dolgokra. A cél minden esetben az iránymutatás és az idő csökkentése a kitűzött célig, amiben tapasztalata gyorsíthat. Tanárként és mentorként is fontos, hogy az ember tudjon jó kérdéseket feltenni, de tudjon bölcsen hallgatni is, amikor szükséges.

 

Cs.Z.:  Komoly szereped van a METU életében, a Művészeti karon Te vezetted be az integrált, project alapú oktatást. Honnan jött az ötlet?

S.Sz.: A kutatás-fejlesztés valamint az innováció művészeti kontextusa mára fontos interdiszciplináris területté vált (elektronikus, digitális, kommunikációs, interaktív eszközöket és technikákat alkalmazó művészeti projektek), illetve a kreatívitásról való gondolkodás és szerepe is megváltozott az internetre épülő kulturális és gazdasági paradigmaváltás mentén. A pilotok korát éljük egy olyan digitális gazdaságban, ahol több technológia dolgozik együtt hálózatba kötve, egymással kommunikálva. Az egyetemen a különböző  szakokon tanuló diákok sajnos az adott szakági terhelésük mellett nem látnak bele más képzésekbe, illetve kooperáció és közös munka kialakítására nincs lehetőségük évfolyam társaikkal. Az újmédia terjedő használata,  a művész-szerep látványos átalakulása, illetve az egyre inkább felértékelődő interdiszciplinaritás fontossá tette azonban olyan oktatási módszer bevezetését, amely a közös gondolkodás, az együttes projekt alapú munkavégzés mellett felkészíti a hallgatókat az egyetemen túli létre és kooperációkra. Erre vállalkoztam kollaboratív munkamódszerek bevezetésével, amivel tulajdonképpen a „duális művészeti képzés" alapjait valósítottuk meg.

 

Cs.Z.:  Mik a legnagyobb sikereid mentorként, oktatóként? 

S.Sz.: Több hallgatóm volt OMDK győztes, illetve ért el komoly sikereket. Az elmúlt évtizedekben, számos hazai és külföldi kulturális és művészeti projekt, konferencia, kiállítás kurátora, résztvevője és felkért szakértője, zsűri tagja voltam. 2015 óta vezetem a Budapesti Metropolitan Lab-et, amit azért tartok fontos lehetőségnek, mert rengeteg pilot projektet lehet vele generálni, lehetőséget ad szabad kísérletezésre és járt utak elhagyására, új területek bevonására és kipróbálására. A kollaboratív munkamódszer bevezetésének sikerei és visszajelzései is sok mindenben megerősítettek. Posztdoktori kutatásomért, melyben a hazai digitális kultúra születését kutatom 2015-ben Nemzeti Kiválóság díjban részesültem.

 

Cs.Z.:  Széles kapcsolati hálóval rendelkezel, igazi híd szereplő vagy a művészet és az üzleti élet között. Tudatosan gyűjtöttél ismerősöket mindkét táborból?

S.Sz.: Sok területen kipróbálhattam magamat és ez hozta a széles kapcsolati hálót. A gyűjtés nem tudatos, az érdeklődésem és kíváncsiságom mentén alakult. Mivel dolgoztam üzleti, oktatási, kormányzati, média vonalon, ezért sok kiváló szakemberrel, tehetséggel ismerkedhettem meg. Sokszor volt szükség interdiszciplináris csapatok összerakásához, amihez jól jött ez a háló, de segíti a lab piaci kapcsolatú, vagy GLAM intézményi projektjeit is. Médiamix szerkesztő-rendezőként már akkor beszámoltam a Preziről, amikor még csak ZUI-nak hívták. Szeretem felfedezni és megmutatni az újat, az előremutató dolgokat, illetve segíteni a tehetségeket.

 

Cs.Z.: Sok hazai startuphoz kötnek személyes, vagy szakmai szálak, testközelből ismered a legsikeresebbeket. Hogy látod, mi a sikeres vállalkozás titka?

S.Sz.: Mindenki hit benne, hogy megvalósíthatják és jól időzítettek. Fontos volt a csapat és az alapító/alapítók személyisége és a különböző tudások kiegészítése. A legtöbben önerővel indultak és érték el a céljukat, így pont annyi időt és energiát tettek bele, ami valóban szükséges volt és gyorsan kijöttek a termékkel. Átgondolt és fenntartható üzleti modelljük volt és globális piacra terjeszkedtek. Mertek álmodni és meg is valósították, és ami nagyon fontos, hogy végig hittek benne.

 

Cs.Z.: Mi motivál? Rengeteg dimenzióban kipróbáltad Magad. Tudományos kutatás, tanítás, kiállítás, művészet szervezés. 

S.Sz.: Van bennem egy örök kíváncsiság, ami miatt szeretek új dolgokat kipróbálni, megismerni. A Képző mellett azért jártam az ELTE-re is, mert hiányzott a technikai médiumok elmélete mellett a kortárs irodalom, a filmek. Úgy éreztem, hogy nagyon leszűkült az érdeklődésem egy adott területre.  Azt gondolom, hogy a széleskörű ismeretek erősen formálják a gondolkodásmódunkat és  kreativitásunkat.

 

Cs.Z.: Mit adhat az egyetem az induló vállalkozásoknak? Miért érdemes egy egyetemi inkubátorba jönni?

S.Sz.: Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban több évtizedes múltra tekint vissza az egyetemeken keletkezett találmányok, eljárások üzleti hasznosítása spin-offok formájában. A Google-nél apró, hármas csoportokban dolgoznak, és a munkatársaktól azt várják, hogy idejük 20 százalékát olyan problémákra fordítsák, amelyek a legjobban izgatják őket. Az „idő 20 százaléka”, a belső motiválás is az egyetemi világból jön, ahol a professzorok egy napot kapnak egy héten, melyet saját érdeklődésük kielégítésére fordíthatnak. Az egyetemi inkubátor mint tudáskoncentráló segítheti az elindulást, illetve átsegítheti a startoló innovatív vállalkozásokat növekedésük kezdeti, legsérülékenyebb szakaszán. A minőségi mentorprogram segítségével a pályázók üzleti modelljüket, szervezeti működésüket, kommunikációjukat is fejleszthetik. Az egyetemi inkubátorok  mint  „felhozó rendszerek” az államnak és a piacnak is fontosak innovációs szempontból.

 

Kapcsolódó linkek:

„Amikor az  ember médiaművész, akkor semmihez sem ért igazán, mert mindenhez ért.”

Seres Szilvia beszélgetése Somlai-Fischer Szabolcs építész, médiaművésszel, a Prezi társalapítójával.

http://www.digikult.hu/2014/06/20/amikor-az-ember-kicsit-mediamuvesz-akkor-semmihez-sem-ert-igazan-mert-mindenhez-ert/

 

„Life is good.”

Seres Szilvia beszélgetése Karafiáth Balázs coach és purpose guide-dal.

http://www.digikult.hu/2017/07/21/life-is-good/

 

„A T-COM-mal és T-MOBILE-al részben együtt, részben veszekedve, harcolva kellett elérnem, hogy a user  experience legyen a főszempont és ne a technológia.”

Seres Szilvia beszélgetése Tüdős Andrással, a Neostratus Zrt. műszaki igazgatójával.

http://www.digikult.hu/2017/05/08/tudos/

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://metugarage.blog.hu/api/trackback/id/tr6014153711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása